1968-ban megjelent a Corvette népszerűségét az egész világra kiterjesztő típus. Az új Corvette elkészítésében Mitchell mellett nagy szerepet játszott Larry Shinoda, Schinella és George Angersbach. Az autó az 1965-ben bemutatott Mako Shark II formáján alapult, úgynevezett kólás üveg alakja volt. A Corvette már hat féle motorral volt megrendelhető: 300 (alap), 350 (L79), 390 (L36), 400 (L68), 435 (L71), 430 (L88 - 6999 köbcenti) lóerős motorral, amelyek közül az L88-as jelzésűvel kevesebb mint 5 másodperc kellett a 60 mph-es sebességhez. A színválaszték is nagy volt, tíz féle szín közül lehetett választani. Emellett még nagyon sok extra létezett: légkondicionálás, bőrkárpit, sötétített üvegek, elektromos ablakok, riasztó, sztereó rádió, és sebességjelző stb. Az alapár 4663, 4320 dollár volt, de általában a megvásárolt autók 5000 dollár felett keltek el, 28566 darab. Ezt a formáját a Corvette több mint 14 évig megőrizte.
1969-ben kisebb változtatásokat hajtottak végre az autón, nagyobb lett a hely, kisebb kormánykereket szereltek be, és a fűtőrendszeren is javítottak. Visszatért a Stingray elnevezés is most már egybeírva. A motorválaszték 300 (alap), 350 (L46), 390 (L36), 400 (L68), 435 (L71), 430 (L88) lóerős motor, és egy 585 lóerős alumínium motorból állt, ami a ZL-1 jelzést kapta (199 mph). A leggyengébb változat végsebessége is 132 mph volt, így a Corvette gyorsabb volt mint a legtöbb európai társa, ami lehetett egy Jaguar XKE, egy Mercedes SL vagy egy Porsche 911. Ha egy a Corvette-et (az alaptípust) lepipáló sportautót akart venni valaki, több mint kétszer annyit kellett fizetnie érte, lásd Ferrari, Maserati vagy Lamborghini.
Ekkor mutatták be a Mako Shark II. alapjaira épülő Manta Ray modellt is, amihez szintén a ZL1-es motort szánták. A Corvette alapára 4781, 4438 dollár volt, míg egy ZL-1-es 7437 dollár. Az utolsó ZL-1-esért kb. 250000 dollárt fizetett boldog tulajdonosa. Ebben az évben 38762 Corvette-et adtak el, és bemutatták az Aero Coupe showcar elnevezésű Corvette-et is, amit alacsony spoilereiről, és hatalmas krómozott oldalkipufogóiról lehetett felismerni.
1970-ben is végrehajtottak kisebb változtatásokat, átformálták az üléseket a kényelem érdekében, megjelentek az automata biztonsági övek és az autó megkapta az Aero Coupe showcar oldalszellőzőjét.
Az autó meghajtásáról három 350 ci-es motor: egy 300 lóerős (alap), egy 350 lóerős (L46), vagy egy 370 lóerős LT1 elnevezésű gondoskodott. Természetesen big block (rat) is volt a választékban most már 454 ci-es méretben 390 (LS5) és 460 (LS6) lóerővel. A 350 lóerős motor egy 3 sebességes automata váltó segítségével 7.2 másodperc alatt gyorsította fel a Corvette-et 60 mph-re, a végsebessége pedig 124 mph volt. 17316 70-es Corvette-et vásároltak, ami az előző évhez képest meglehetősen kevés volt. 5192 és 4849 dollár volt az alapár.
1971-ben egy 50000 mérföldes teszten vett részt a Corvette, és sikeresen szerepelt. A motorválaszték 270 (alap), 330 (LT1), 365 (LS5), 425 (LS6) lóerős motor. Elérhető volt a ZR1-es csomag az LT1-es motorhoz és a ZR2-es csomag az LS6 motorhoz. 21801 darab Corvette-et adtak el ebben az évben, az alapár 5496, 5259 dollár volt.
Az energia válság, és az új környezetvédelmi szabályok miatt az autó teljesítményét sajnos lecsökkentették. 1972-ben már csak 3 féle motor közül lehetett választani, a 200 lóerős alap, a 255 lóerős LT1, és a 270 lóerős big block (454) LS5 elnevezésű közül. Ez az év volt az utolsó amikor a Corvette krómozott első lökhárítóval készült az öt mérföldes ütközési szabály miatt, és a kivehető hátsó ablak is a múlté lett. 27004 autó kelt el, 5533 és 5296 dollár volt az alapár.
1973-ban megjelentek az energia elnyelő ütközők, amelyek teljesen beleilleszkedtek a Corvette formájába, és az autó színére fújták őket, az oldalsó szellőzőkről elhagyták a rácsot. A motorok 190 lóerős alap, 250 lóerős L82, és 275 lóerős big block (454) LS4 elnevezésű volt. A Corvette 4 fokozatú kézi váltó segítségével 7.6 másodpercet igényelt a 60 mph eléréséhez. A végsebessége 124 mph volt, és 5561, 5398 dollárba került.
1974-ben adtak utoljára big-block motort az autóhoz (LS4 - 270 lóerő), a 37502 darab 10 százaléka épült LS4-es motorral. A másik két motor a 195 lóerős alap és a 250 lóerős L82 elnevezésű volt. 6372, 6156 dolár volt az alapár ebben az évben.
1975-ben folytatódott a teljesítmény csökkentése, az alap L48-as motor mindössze 165 lóerőt tudott, és az L82-es is csak 205 lóerőt teljesített. Az autó gyorsulása is elég gyenge volt, több mint 8 másodperc kellet a 60 mph-hez, mégis 38465 darabot sikerült eladni, az alapár 6537, 6797 dollár volt. Ebben az évben ment nyugdíjba a Corvette fejlesztésének egy kiemelkedő alakja, Zora Arkus-Duntov, és ebben az évben leállítják a convertible változat gyártását is, ami majd 1986-ban újraindul.
1976-ban David R. McLellan vette át a tervezés irányítását, az alapmotor 180 lóerős, az L82-es 210 lóerős, a gyorsulási idő a könnyűfém kerekeknek köszönhetően csökkent. Az alapár 7605 dollár, 46558 darab talált gazdára.
8648 dolááros alapár mellett 1977-ben az eladás 49213-ra nőtt, ami rekord volt a Corvette történetében. az alapmotor 180 lóerős, az L82-es 210 lóerős volt. Ebben az évben már nem került fel az autóra a Stingray felirat.
1978-ban 25 éves lett a Corvette, és ennek tiszteletére a Corvette-et jubileumi formában adták ki, a teljesítmény növekedett: az alapmotor 185 lóerős, az L82-es 220 lóerős lett, nagyobb lett a csomagtartó, és a belső téren is finomítottak. Kiadtak egy Pace Car elnevezésű Corvette-et is, aminek az ára 13653 dollár volt és 6501 darab volt ilyen a 46000 autóból, amelyekből a többi csak 9351 dollárt ért.
1979-ben az alap 195 lóerős, az L-82-es pedig 225 lóerős 5735 köbcentiméteres volt. Evvel az autó 6.6 másodperc alatt gyorsult fel 60 mph-re 3 fokozatú automata váltóval, és 130 mph volt a végsebessége.
Az ára 10220 dollár volt, és összesen 53807 darab Corvette talált gazdára.
1980-ban a Corvette még agresszívabb formát kapott egyedi spoilerek segítségével, és könnyebb is lett mint elődjei. Az alapmotor sajnos továbbra is gyenge maradt a maga 190 lóerejével, az L82-es 230 míg az LG4-es (California-i piacra, keményebb enissziós követelmények voltak) 180 lóerős volt. 9.2 másodpercre volt szüksége a 60 mph-es sprinthez 4 fokozatú manuális váltóval, ami nagyon gyenge teljesítmény volt egy Corvette-től. A végsebesség 124 mph volt, és 13140 dolláros alapár mellett 40614 darab kelt el. Ebben az évben megjelent egy turbo motor is a kínálatban.
Az 1981-es modell volt az utolsó amit a Chevrolet St Louis-i gyárában készítettek (40606 darab), a Corvette gyártása átköltözött a Kentucky állambeli Bowling Green-i modern gyáregységbe. A Corvette-ekben megjelent a fedélzeti számítógép is. 16259 dollár volt az alapár, és az L81-es motor 190 lóerőt teljesített.
1982-ben készült az utolsó C3-as (32166 darab), amit egy 200 lóerős L83-as jelzésű motorral kínáltak. Ebben az évben jelent meg a Cross-Fire Fuel Injection rendszer amit 84-ig használtak a Corvette-ekhez. Kizárólag egy új 4 fokozatú automata váltóval szerelték az autót. Kiadták a Collector Edition modellt, amit főleg a gyűjtők kedvéért készítettek. Ennek ára 22538 dollár volt (18290 dollár volt az alapár) és 6759-et építettek. Ekkor a General Motorsnál David R McLellan vezetésével már a negyedik generációs Corvette tervein dolgoztak...
1968-ban megjelent a Corvette népszerűségét az egész világra kiterjesztő típus. Az új Corvette elkészítésében Mitchell mellett nagy szerepet játszott Larry Shinoda, Schinella és George Angersbach. Az autó az 1965-ben bemutatott Mako Shark II formáján alapult, úgynevezett kólás üveg alakja volt. A Corvette már hat féle motorral volt megrendelhető: 300 (alap), 350 (L79), 390 (L36), 400 (L68), 435 (L71), 430 (L88 - 6999 köbcenti) lóerős motorral, amelyek közül az L88-as jelzésűvel kevesebb mint 5 másodperc kellett a 60 mph-es sebességhez. A színválaszték is nagy volt, tíz féle szín közül lehetett választani. Emellett még nagyon sok extra létezett: légkondicionálás, bőrkárpit, sötétített üvegek, elektromos ablakok, riasztó, sztereó rádió, és sebességjelző stb. Az alapár 4663, 4320 dollár volt, de általában a megvásárolt autók 5000 dollár felett keltek el, 28566 darab. Ezt a formáját a Corvette több mint 14 évig megőrizte.
1969-ben kisebb változtatásokat hajtottak végre az autón, nagyobb lett a hely, kisebb kormánykereket szereltek be, és a fűtőrendszeren is javítottak. Visszatért a Stingray elnevezés is most már egybeírva. A motorválaszték 300 (alap), 350 (L46), 390 (L36), 400 (L68), 435 (L71), 430 (L88) lóerős motor, és egy 585 lóerős alumínium motorból állt, ami a ZL-1 jelzést kapta (199 mph). A leggyengébb változat végsebessége is 132 mph volt, így a Corvette gyorsabb volt mint a legtöbb európai társa, ami lehetett egy Jaguar XKE, egy Mercedes SL vagy egy Porsche 911. Ha egy a Corvette-et (az alaptípust) lepipáló sportautót akart venni valaki, több mint kétszer annyit kellett fizetnie érte, lásd Ferrari, Maserati vagy Lamborghini.
Ekkor mutatták be a Mako Shark II. alapjaira épülő Manta Ray modellt is, amihez szintén a ZL1-es motort szánták. A Corvette alapára 4781, 4438 dollár volt, míg egy ZL-1-es 7437 dollár. Az utolsó ZL-1-esért kb. 250000 dollárt fizetett boldog tulajdonosa. Ebben az évben 38762 Corvette-et adtak el, és bemutatták az Aero Coupe showcar elnevezésű Corvette-et is, amit alacsony spoilereiről, és hatalmas krómozott oldalkipufogóiról lehetett felismerni.
1970-ben is végrehajtottak kisebb változtatásokat, átformálták az üléseket a kényelem érdekében, megjelentek az automata biztonsági övek és az autó megkapta az Aero Coupe showcar oldalszellőzőjét.
Az autó meghajtásáról három 350 ci-es motor: egy 300 lóerős (alap), egy 350 lóerős (L46), vagy egy 370 lóerős LT1 elnevezésű gondoskodott. Természetesen big block (rat) is volt a választékban most már 454 ci-es méretben 390 (LS5) és 460 (LS6) lóerővel. A 350 lóerős motor egy 3 sebességes automata váltó segítségével 7.2 másodperc alatt gyorsította fel a Corvette-et 60 mph-re, a végsebessége pedig 124 mph volt. 17316 70-es Corvette-et vásároltak, ami az előző évhez képest meglehetősen kevés volt. 5192 és 4849 dollár volt az alapár.
1971-ben egy 50000 mérföldes teszten vett részt a Corvette, és sikeresen szerepelt. A motorválaszték 270 (alap), 330 (LT1), 365 (LS5), 425 (LS6) lóerős motor. Elérhető volt a ZR1-es csomag az LT1-es motorhoz és a ZR2-es csomag az LS6 motorhoz. 21801 darab Corvette-et adtak el ebben az évben, az alapár 5496, 5259 dollár volt.
Az energia válság, és az új környezetvédelmi szabályok miatt az autó teljesítményét sajnos lecsökkentették. 1972-ben már csak 3 féle motor közül lehetett választani, a 200 lóerős alap, a 255 lóerős LT1, és a 270 lóerős big block (454) LS5 elnevezésű közül. Ez az év volt az utolsó amikor a Corvette krómozott első lökhárítóval készült az öt mérföldes ütközési szabály miatt, és a kivehető hátsó ablak is a múlté lett. 27004 autó kelt el, 5533 és 5296 dollár volt az alapár.
1973-ban megjelentek az energia elnyelő ütközők, amelyek teljesen beleilleszkedtek a Corvette formájába, és az autó színére fújták őket, az oldalsó szellőzőkről elhagyták a rácsot. A motorok 190 lóerős alap, 250 lóerős L82, és 275 lóerős big block (454) LS4 elnevezésű volt. A Corvette 4 fokozatú kézi váltó segítségével 7.6 másodpercet igényelt a 60 mph eléréséhez. A végsebessége 124 mph volt, és 5561, 5398 dollárba került.
1974-ben adtak utoljára big-block motort az autóhoz (LS4 - 270 lóerő), a 37502 darab 10 százaléka épült LS4-es motorral. A másik két motor a 195 lóerős alap és a 250 lóerős L82 elnevezésű volt. 6372, 6156 dolár volt az alapár ebben az évben.
1975-ben folytatódott a teljesítmény csökkentése, az alap L48-as motor mindössze 165 lóerőt tudott, és az L82-es is csak 205 lóerőt teljesített. Az autó gyorsulása is elég gyenge volt, több mint 8 másodperc kellet a 60 mph-hez, mégis 38465 darabot sikerült eladni, az alapár 6537, 6797 dollár volt. Ebben az évben ment nyugdíjba a Corvette fejlesztésének egy kiemelkedő alakja, Zora Arkus-Duntov, és ebben az évben leállítják a convertible változat gyártását is, ami majd 1986-ban újraindul.
1976-ban David R. McLellan vette át a tervezés irányítását, az alapmotor 180 lóerős, az L82-es 210 lóerős, a gyorsulási idő a könnyűfém kerekeknek köszönhetően csökkent. Az alapár 7605 dollár, 46558 darab talált gazdára.
8648 dolááros alapár mellett 1977-ben az eladás 49213-ra nőtt, ami rekord volt a Corvette történetében. az alapmotor 180 lóerős, az L82-es 210 lóerős volt. Ebben az évben már nem került fel az autóra a Stingray felirat.
1978-ban 25 éves lett a Corvette, és ennek tiszteletére a Corvette-et jubileumi formában adták ki, a teljesítmény növekedett: az alapmotor 185 lóerős, az L82-es 220 lóerős lett, nagyobb lett a csomagtartó, és a belső téren is finomítottak. Kiadtak egy Pace Car elnevezésű Corvette-et is, aminek az ára 13653 dollár volt és 6501 darab volt ilyen a 46000 autóból, amelyekből a többi csak 9351 dollárt ért.
1979-ben az alap 195 lóerős, az L-82-es pedig 225 lóerős 5735 köbcentiméteres volt. Evvel az autó 6.6 másodperc alatt gyorsult fel 60 mph-re 3 fokozatú automata váltóval, és 130 mph volt a végsebessége.
Az ára 10220 dollár volt, és összesen 53807 darab Corvette talált gazdára.
1980-ban a Corvette még agresszívabb formát kapott egyedi spoilerek segítségével, és könnyebb is lett mint elődjei. Az alapmotor sajnos továbbra is gyenge maradt a maga 190 lóerejével, az L82-es 230 míg az LG4-es (California-i piacra, keményebb enissziós követelmények voltak) 180 lóerős volt. 9.2 másodpercre volt szüksége a 60 mph-es sprinthez 4 fokozatú manuális váltóval, ami nagyon gyenge teljesítmény volt egy Corvette-től. A végsebesség 124 mph volt, és 13140 dolláros alapár mellett 40614 darab kelt el. Ebben az évben megjelent egy turbo motor is a kínálatban.
Az 1981-es modell volt az utolsó amit a Chevrolet St Louis-i gyárában készítettek (40606 darab), a Corvette gyártása átköltözött a Kentucky állambeli Bowling Green-i modern gyáregységbe. A Corvette-ekben megjelent a fedélzeti számítógép is. 16259 dollár volt az alapár, és az L81-es motor 190 lóerőt teljesített.
1982-ben készült az utolsó C3-as (32166 darab), amit egy 200 lóerős L83-as jelzésű motorral kínáltak. Ebben az évben jelent meg a Cross-Fire Fuel Injection rendszer amit 84-ig használtak a Corvette-ekhez. Kizárólag egy új 4 fokozatú automata váltóval szerelték az autót. Kiadták a Collector Edition modellt, amit főleg a gyűjtők kedvéért készítettek. Ennek ára 22538 dollár volt (18290 dollár volt az alapár) és 6759-et építettek. Ekkor a General Motorsnál David R McLellan vezetésével már a negyedik generációs Corvette tervein dolgoztak...