A történet a II. világháború után kezdődik, mikor az Amerikai Egyesült Államok az ipari termelés csúcsán foglalt helyet, és egy nemzet sem gyártott annyi autót mint amennyi az USA-ban készült. Ennek ellenére nem volt egy igazi amerikai sportautó, a sportautó rajongók európai autókkal jártak. Ilyen volt a Jaguar XK 120, MG-TD, Austin Healey 100 és Triumph TR 2-es.
|
1952-ben a General Motors egyik formatervezője, Harley Earl egy új kétüléses sportautó tervét nyújtotta be a GM vezetőinek, de azok csak a szájukat húzták, valami újat és olcsót vártak. Ezután Harley Earl, egy az autógyártásban akkor teljesen új módszert talált ki, a műanyag karosszéria alkalmazását. Evvel a módszerrel az öntőformák tized annyiba kerültek, mint a fémkarosszéria gyártásához szükséges présszerszámok, és ez a szintetikus anyag könnyebb, és keményebb volt mint az acél, ráadásul rozsdamentes. Így a GM igazgatója, Red Curtice végre beleegyezett az új sportautó elkészítésébe.
|
Hat hónap múlva, 1953 június 30-án a Michigan állambeli Flint város Chevrolet gyárának futószalagjáról legördült az első fehér kétüléses sportcabrió piros bőrkárpittal, mely a hátfalán a Corvette nevet viselte. Ezt a nevet egy második világháborús csatahajótól örökölte és a mai napig viseli. A bemutató januárban a New York-i Walldorf Astoria szállóban volt óriási sikerrel. A Corvette elején 13 krómozott fog csillogott, és leginkább egy sugárhajtású repülőgép, és egy sportkocsi keverékére hasonlított. Az autó meghajtásáról egy háború elotti 3861 köbcentis, soros hathengeres, 150 lóerős motor gondoskodott, amit Blue Flame Six-nek kereszteltek el, és eredetileg teherautónak szántak. Ennek az első típusnak a menettulajdonságai elég gyengék voltak, 11 másodperc alatt gyorsult fel százra, a végsebessége pedig 106 mph volt. Eleinte csak évi 300 darabot gyártottak kizárólag kétfokozatú automata váltóval. Egy Corvette ára 3498 dollár volt, ez volt akkor a legdrágább Chevrolet, amit valaha gyártottak.
|
1954-ben a gyártás átköltözött Flint-ből a Missouri állambeli St. Louis-ba. Megjelent néhány új verzió, a Corvair, Nomad és a Hardtop. A Corvair, Nomad és a Hardtop a Corvette akkori kupé, kombi és keménytetős kabrió változatai voltak.
4 színben volt elérhető az autó, ezek voltak a fehér, kék, piros és fekete. Ebben az évben már 3630 darabot gyártottak a 155 lóerős autóból, de 1076 Corvette-et nem tudtak értékesíteni a kereskedők, pedig az autó árát levitték 2774 dollárra.
|
1955-ben valószínűleg leállították volna az autó gyártását a rossz eladási eredmények miatt, ha nem jön a belga Zora Arkus-Duntov, aki áttervezte a Corvette-et. Az autó normális futóművet kapott, és a V6-os motor mellett egy 4.344 literes V8-as motort, ami 195 lóerőt teljesített. A Corvette ekkor már manuális váltó segítségével 8.7 másodperc alatt érte el a 60 mph-t, a végsebessége pedig 119. 700 darabot gyártott a GM.
|
1956 a fordulat éve volt. A Corvette formáján kisebb változtatásokat végeztek, és az autó teljesítménye is megnőtt. A V8-as motor 210 lóerőt teljesített, és 3 sebességes manuális váltóval 7.5 másodperc alatt érte el a 60 mph-es tempót, a végsebessége pedig 119 mph volt. Volt két dubpla karburátoros változat is 225 illetve 240 lóerővel. Sok extrát kínáltak az autóhoz, motoros ablak, motoros tető, állomáskeresős rádió, fehér oldalfalú gumiabroncs, kemény tető. Az autó 3149 dollárba került, és 3467 darab került új tulajdonosához.
|
1957-ben megjelent az injektoros Corvette is, aminek csak 5.7 másodpercre volt szüksége a 60 mph-es sprinthez. Az alapmotor 220, a további változatok 245, 250, 283 lóerősek voltek. A Corvette bemutatkozott a versenypályán is, és rögtön pályarekordot állított fel Senor Fangio segítségével a sebringi pályán. Ebből 1000 darab kelt el, míg összesen 6339 Corvette-et adtak el ebben az évben.
|
1958-ban a Corvette szélesebb, hosszabb, nehezebb lett, és a krómozott fogak száma 13-ról 9-re csökkent az autó elején. Az autó fényszórói is megdupplázóttak, és új színek jelentek meg a palettán: faszén, ezüst-kék, türkiz és sárga. A Corvette ekkor már az egyik leggyorsabb sportautó volt a világon, és messze a legolcsóbb. A motorkínálat 230 lóerős karburátoros, 245, 270 dupla karburátoros, és a 250, 290 lóerős benzinbefecskendezéses volt a 9168 darab autóhoz.
|
1959-ben jobb fékekkel, és 230 lóerős karburátoros, 245, 270 lóerős dupla karburátoros, és a 250, 290 lóerős benzinbefecskendezéses motorral kínálták a Corvette-et, ami 6.6 másodperc alatt gyorsult fel 60 mph-re, a végsebessége pedig 128 mph volt. Az autóhoz 3-as automata és 4-es kézi váltó járt, és 3700 dollárba került az alap változat, 9670 darab készült.
|
1960-ban nem változott a motorválaszték, a Corvette max 290 lóerőt teljesített nagyon kedvező alapárral, ami 3872 dollár volt. Ebben az évben az autó eladása meghaladta a 10261-es darabszámot.
|
1961-ben 10939 autót adtak el, az ára viszont 3934 dollárra alakult, ami még mindig nagyon kedvező volt. 230 lóerős karburátoros, 245, 270 lóerős dupla karburátoros, és 275, 315 lóerős benzinbefecskendezéses motorral kínálták a Corvette-et. A Corvette fejlesztésével William L Mitchell-t bízta meg a GM, aki még ebben az évben bemutatta az XP-700-as modelljét, ami nagy részben a 61-es Corvette-en alapult, és az XP-755-öst, ami később Mako Shark 1 néven vált népszerűvé. A Corvette ekkor mindössze 5.5 másodpercet igényelt a 60 mph-es sebesség eléréséhez.
|
1962-ben már a 14531-et is meghaladta az eladás. 250, 300, 340 lóerős karburátoros, és 360 lóerős benzinbefecskendezéses motorral szerelték fel az autót. A Corvette-en nem történtek jelentős változtatások, inkább a Corvette hamarosan megjelenő teljesen új típusára koncentrált Mitchell és a többi tervező...
|